Jó hír azoknak, akiknek a kezét a napokban kérték meg, esetleg a karácsonyi ünnepek környékén várható ez a csodálatos szép pillanat. Ilyenkor vad keresésbe fognak az arák, szeretnének minél többet megtudni az esküvőszervezésről, és esetleg az is megfordul a fejükben, hogy professzionális segítséget kérnek az esküvőjük megszervezéséhez.

Kellő alapossággal válasszunk esküvőszervezőt címmel december 7-én megjelenik a Magyar Esküvő Magazinban egy cikkem erről a témáról. Remélem, találtok majd egy két fogódzót a cikkben, bár helyhiány miatt sok mindent ki kellett hagyni, de a lényeg azért benne maradt.
Vagyis: Óvatosan, megfontoltan!

Tudom, milyen egy vállalkozást elkezdeni, nem egyszerű feladat. Tudom, hiszen van gyakorlatom más területeken is egy vállalkozás irányításában, és tudom hogy milyen nehéz egy-egy piacra betörni, de azt is tudom, hogyha nincs megfelelő alázat az emberben, és olyan dolgokat vállal fel, amihez nem ért, azzal tönkreteszi az adott esküvői pár azt a bizonyos szép napját. Ami az egyetlen, és megismételhetetlen. És az már megbocsáthatatlan bűn.

Annak idején, amikor én kezdtem, emlékszem a pillanatra, mikor azt mondtam, hogy ezt nem hiszem el, hogy mennyi mindenre kell figyelni, és nem biztos, hogy én ezt tudom majd csinálni. Hálát adok Helénnek, hogy megtanított minden pici kis részletet figyelemre méltatni. Csak az esküvői helyszín kiválasztásához egy 40 pontból álló „kis listát” mellékelt, mely minden pontját gondosan ki kellett tölteni, és visszaküldeni Hollandiába. Hogy miért is írtam ezt le nektek? Azért mert Ő volt az első menyasszony, aki bizalmat szavazott nekünk, de úgy hogy tudta, Ő az első, akinek esküvőt szervezünk. Ingyen tettük, nem kértünk pénzt, és nem is kaptunk sehonnan sem. Nem kaptunk jutalékot a megrendelésekből, és minden leheletünkkel küzdöttünk azért, hogy legyen egy igazán szép esküvője a létező legkedvezőbb árakon. Akkor még a Hertelendy kastély csak a romjaiban állt. Csupasz falak, és kilógó csövek, bokáig érő sár fogadott bennünket, de mi a 40 pontos listánkat igazából csak ott tudtuk úgy kitölteni, hogy a lelki szemeink előtt megjelent az a bizonyos esküvői nap, egy frissen festett kastély, gyönyörű bútorokkal, gondozott parkkal, pompázatosan, tele virággal, és madárcsicsergéssel.
Ezután is csak óvatosan tanulgatva vállaltunk el esküvőket, és csak 1 év múlva mertük kijelenteni, hogy mivel is foglalkozunk. Igen esküvőszervezők lettünk. Megküzdöttünk érte.
Nem bántásképpen mondom, de ezt az évet nem lehet egy pár órás tanfolyamba, két hétvégébe belezsúfolni, ahogyan azt egyes helyeken teszik.
A csillogás mögötti kemény munkát nem is kell látnia senkinek, csak az eredményeket. Igaz a mondás: Bátraké a szerencse. Menni kell, és csinálni kell, de alázattal, és őszintén!