Mikor suhan át először egy férfi vagy nő agyán először a gondolat, hogy talán szerelmes vagyok?

Melyik az a pillanat, amikor tudatosul bennünk az érzés, amelyet szívünkben dédelgetünk már egy ideje?

 Valahogy kicsit félünk a ránk zúduló örömtől, vagy a csalódások miatti oly sok szenvedés miatt bennünk maradt sebek sajgásától? Hol van az a pillanat, amikor a szerelmesek először gondolnak az esküvőre? Még külön-külön, de titkon érzik, hogy egyet akarva. Csupa varázslatos pillanat, mely elillan. A tudatosult szerelem, és a várakozás pillanatai a várva várt igenre. Itt lépek én általában a színre. Arra törekszem, hogy ez a várakozás megmaradjon a misztérium szintjén. Ott vagyok, figyelek rájuk. Teljesülnek a rejtett gyerekkori álmok. „ Nekem mindegy csak szép legyen” hangzik a vőlegény szájából. Elárulok egy kis titkot. Nem mindegy nekik. Borzasztóan izgulnak. Sőt talán jobban, mint a hölgyek. Csodálatos látni – akinek van erre szeme – hogy mennyire törekednek a jóra és a szépre. Viszont a törekvésben el is fáradnak és a végére egy kicsit összezavarodnak, ettől természetesen idegessé válnak, kivéve akkor, ha nincs ott egy jó esküvőszervező. Ettől, hogy a kellő pillanatban ott vagyunk, ahol éppen szükség van ránk, a munkánk időnként olyan, mint egy multifunkcionális szolgáltatás. Egy esküvőszervező egyben pszichológus, művészettörténész, szervező zseni, ügyvéd, vendéglátó szakember, virágos (aki virágokkal táncol), zeneértő, harcos amazon, játszótárs is egyben.

 

Ettől szép egy esküvőszervező élete. Nem unalmas egy cseppet sem, de nem ám!