A régi időkbe visszanyúló hagyománya van a templomi padsorok közötti szőnyegnek. Amikor még nagyon koszosak voltak az utcák, vagy nem is volt éppen felkövezve, akkor egy szőnyeget terítettek le a templom bejáratáig, sőt azon túl is a templom oltáráig. Így a menyasszony hosszú hónapokon át kézzel varrott ruhája nem piszkolódott be.
Ma már persze erről szó sincs, de azért kellemes dolog egy hófehér szőnyegen lépkedni egy álomruhában.

Ha ilyen szőnyeget alkalmazunk, akkor két féle lehetőségünk van a vendégek ültetésére.

A szőnyeget lehet korábban is elhelyezni még a vendégek ültetése előtt, viszont akkor mindig figyelni kell arra, hogy a dekoratőr levonulása után, egy alapos nagytakarítást követően görgessük ki a szőnyegünket.

Ilyenkor persze a vendégek ültetését a templom oldalfalai felől tudjuk csak végezni.

A padsorok közötti leterített területet pedig két tartóoszlop közé kifeszített szalaggal szoktuk lezárni az átjáró forgalom elől. Így őrizzük meg a tisztaságát a menyasszony érkezéséig.

A másik megoldás szőnyeghasználatkor az ültetésben, hogy csak azután görgetjük ki a szőnyeget, miután az utolsó személy is helyet foglalt - ez általában a szoros családtagok bevonulásának utolsó tagja, a menyasszony édesanyja -, ezzel is jelezve, hogy a ceremónia hamarosan elkezdődik.

Természetesen vannak helyek, ahová nem illik a bevonuló szőnyeg, helyette más dekorációs elemekkel, például virággal stb… lehet jelezni a menyasszony útját a vőlegényhez.