Ismerek egy jóképű fotós férfiembert, aki a kockaköveken térdelve meséli a menyasszonynak, hogy milyen jó lenne, ha a szél szabadon cibálhatná a fátylát, ezért forduljon oldalra. Mégis, amikor az arcához emeli a háborús övezetekben – első ránézésre - páncéltörőnek is használható fényképezőgépét, és mielőtt lenyomná az exponáló gombot a gépén, mindig mosolyog. Még nem volt olyan hogy ez kimaradna. Már előre mulatok, ha fotózni látom, várom a pillanatot. Jó látni, hogy Ő már akkor látja a születendő képet, amikor még meg sem született, és várakozóan mosolyog. Nekünk is öröm a munkád Gábor.
Köszönöm a szép képeket.
