Azok az erős férfi vállak. Olyan jó hozzájuk bújni. Tudni, hogy abban a súlyos izomkötegben minden izom és idegrost értünk dolgozik. Figyelni a mellkasának emelkedését, és halkan imádkozni, hogy ez a szívdobogás soha sem szűnjön meg…. Ugye ismerős érzés?
A szülés nehéz volt, fáradt vagy, szinte maguktól csukódnának a pilláid, de olyat látsz amit soha sem felejtesz el. Az erős vállak gazdájának kezében piheg újszülött kisfiad. Még meztelen, tekintete az apjáét keresi. Összekapcsolódnak a szemek. Abban a hatalmas erős kézben piheg egy féltenyérnyi mellkas, melyen egykor -sok-sok év múlva- majd egy széplány pihenteti fejét, és hallgatja szívének dobogását…
Egyszer egy firenzei hajnalon készítettem ezt a képet.
Már a kismadár is tudja….
