Gyönyörű napunk volt aznap. Csodálatos kora őszi idő melengette a lelkünket. Pont jó nap arra, hogy gyönyörű esküvői párunk utólagos kreatív fotózását megejtsük.
Már olyan régóta szemeztem a
Zara Hotellel, de valahogy időm sohasem engedte, hogy személyesen is meglátogassam őket. Pedig mindent tudtam róla, hogy népfürdő volt, és hogy a szecesszió remekbeszabott építészeti darabja.
Már a bejáratnál elámultam. Egy csoda, ahogyan a szecesszió keveredik a modern elemekkel. Ritka kincsként imádom a budapesti szecessziós épületeket. Azt hiszem, ha Ti is így szeretitek ezt a stílust, akkor hasonlóan jól fogjátok majd magatokat érezni benne. Főleg hogy egy fantasztikus étterem is működik ebben a szépséges hotelben, ahol biztos vagyok benne, hogy gömbölyödik majd a pocakotok, mert ott jártamkor gyönyörű fogásokat láttam a tányérokon.
Számomra a legcsodálatosabb élmény ezen túl a mosolygós kedves személyzet. Nem volt kérés, amit ne teljesítettek volna szinte azonnal.
Sőt amikor kitaláltuk, hogy mi lenne, ha a Fellini film után szabadon, a mi szőke hosszú hajú menyasszonyunk is a szökőkút hullámaiba vetné magát, még akkor is lakonikus nyugalommal tűrték a megpróbáltatást. Sőt mire menyasszonyunk kikerült újra a biztonságot adó szárazföldre, addigra egy száraz törölköző is várta őt a parton.
A leginkább, ami a szívemet végképp megfogta, és azt hiszem fotózással foglalatoskodó nagylányomat, Lillát végképp levette a lábáról, az pedig a kávézó asztalkáira gyönyörű kis tálkába rendezett halomnyi francia drazsé, mely gyerekkorom kedvenc édessége. Szóval mit kerteljek, jelentős pusztítást okoztunk az egyik kávézóasztal kínáló tálkájában.
Hogy film élményeimre újra visszautaljak, csak annyit mondok: VISSZAJÖVÖK, és hozok magammal sok jó vendéget nekik, mert azt gondolom, hogy itt jó helyen lesznek.
Fotó: thebellweddings
.jpg)
