Nem is gondoltam, hogy ennyire hideg is tud lenni, miközben lépegettem le a múzeum lépcsőjén.
Jesszus! Dideregve gondoltam az esküvői párunkra, akik azt tervezték, hogy éjszakai fotózást fognak tartani az esküvői fogadás után.
Fura, de azt hittem bonyolultabb lesz a virágok miatt a logisztika. Nem fagynak-e meg esetleg, vagy lesz valami bajuk, amitől aztán „elvesztik a fejüket”.
Így őket nem a teherautó vitte, hanem bezsúfoltam én a kicsinek éppen nem mondható autómba, bár a múzeum főportása szerint nem érdemlem meg az autóm, mert csak tönkreteszem. Persze ez olyan férfi soviniszta megjegyzés volt, de én mindig társként és használati eszközként tekintek az autóimra. Elég gyakran elő is fordul, hogy beszélgetek vele, ezt aztán Ő úgy hálálja meg, ahogy tudja. Megbízható társa életemnek.
Ma vasárnap van. Boldogságos pihenős napomat töltöm a lobogó tüzű kandallóm előtt a nappalimban. Csodásak ezek a pillanatok. Leperegnek az izgalommal teli hetem legkedvesebb, és legnehezebb percei. A nehezeket próbálom feldolgozni, megemészteni. Mit és hogyan lehetett volna még jobban, még tökéletesebben megoldani?
Minden esküvő után van egy hatalmas tanulság érzés bennem. Azt hittem, hogy ennyi év után már semmi, de semmi nem tud meglepni, és hogy ennyi esküvő és rendezvény után már találkoztam az összes létező felmerülő gonddal, és jajjal….
Kedves Olvasóm, ki kell, hogy ábrándítsalak. Még így az „ezredik” esküvő után is van egy-két olyan dolog, ami számomra nagy tanulság, és még legközelebb erre is, és erre is jobban, sokkal jobban oda kell figyelni. Persze az jó, ha a megrendelő pár ebből semmit sem vesz észre, de a magam megnyugtatása végett, figyelni kell. Legfőképpen a megérzéseimre. Azt hiszem, jobban kell hallgatnom rájuk.
Az idén például előfordult, hogy az esküvő előtt 3 nappal váltam meg egy catering cégtől.
A mai napig állítom, hogy ritka jó döntés volt. Így aztán, amikor ott azon az esküvőn valóban felmerült az esküvőre készülődés boldogságos izgalmakkal teli, de nagyon rövid időszakában egy igazán komoly és nagyon nagy probléma, akkor vállvetve, egymásba kapaszkodva meg is tudtuk oldani azt.
Azt hiszem, ez a csapatmunka, ez tesz bennünket igazán jóvá ebben a szakmában. Aki pedig nem tud csapatban dolgozni, attól nem éppen fájó szívvel, de el fognak válni útjaink.
Mert csak egy cél van egy esküvőre készülődésben. Mindenki ott legyen, és azzal legyen ott, és akkor legyen ott, ahogy azt az esküvőszervezés forgatókönyvében megírtuk.
Hát, kedves leendő esküvőszervező hallgatóim, sok munka vár ránk, amíg mindezt már majd a saját bőrötökön, és élesben fogjátok alkalmazni. Amikor elindítottam az esküvőszervező tanfolyamunkat, vagyis a saját iskolánkat, az a cél lebegett a szemem előtt, hogy éves szinten maximálisan 60 főt képezzünk, akik eligazodnak a protokollban, az etikett szabályaival is tisztában vannak, valamint a rázós helyzetektől sem szaladnak világgá. Megtanulják az alapvető tárgyalási technikákat, valamint még azt is hogy hogyan lehet elérni hogy a megrendelő már az első órában a szívébe zárja majd a kedves esküvőszervező tanítványt.
Tanulunk még jó sok mindent, de mivel minden dolgomat, írásomat, ötletemet, gondolatomat, nagyon gondosan, és nagy-nagy alapossággal ellopnak egyes esküvőszervezéssel foglalkozó irodák, ezért ha megengeditek, akkor csak azután kapjátok majd meg a konkrét tematikát, ha találkoztunk és kölcsönösen szimpatikusak voltunk egymásnak.
Kellemes karácsonyi készülődést kívánok nektek!
Baráti üdvözlettel:
Csörnyei Liza
http://www.eskuvoszervezo-tanfolyam.hu
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is: https://www.facebook.com/?ref=tn_tnmn#!/eskuvoszervezotanfolyam
