Felkérés a Budapesti Kommunikációs Főiskolától
2010.06.04. 17:57
8 komment
Ideges menyasszony kerestetik
2010.05.14. 20:30
Szólj hozzá!
Címkék: tv
Találkozó esküvőszervezőkkel
2010.05.07. 09:52
2 komment
Címkék: esküvőszervezés
TV2 felkérése a FEM3 csatornához esküvőszervező szakértőként
2010.04.20. 17:07
Szólj hozzá!
Címkék: média
Esküvői meghívó
2010.03.28. 08:34
Szólj hozzá!
Címkék: meghívó esküvői
Esküvői költségvetés - álomból valóság
2010.03.21. 18:27
Ez talán a legfontosabb. Amikor becsukjuk a szemünket, és kicsit álmodozunk, milyen esküvő jelenik meg a szemünk előtt. Romantikus esküvő egy kastélyparkban, vagy talán egy hihetetlenül elegáns kifinomult eleganciával megszervezett esküvő, vagy talán egy bohém, laza esküvő sok kicsi apró ötlettel?
Szólj hozzá!
Kedves Dr. ... Tímea!
2010.03.21. 16:53
Először is elnézést szeretnék kérni, hogy nem tudtunk beszélgetni a tervezett szép esküvőjéről, de éppen egy fontos megbeszélésre futottam. Megbeszéltük, hogy vissza fogom Önt hívni, de sajnos a telefonszám, amit leírtam hibás és nem tudom Önt elérni. Remélem, hogy valamikor még visszalátogat az oldalra. Kérem, legyen olyan kedves újra felhívni, vagy levelet küldeni.
Szólj hozzá!
Címkék: szolgálati közlemény
Kedves Esküvőszervezők!
2010.03.12. 08:29
Köszönöm szépen a sok biztatást, és a kritikát is.
Szólj hozzá!
Címkék: jutalék esküvőszervezés
Egy kisgyerek mosolya
2010.02.11. 17:10
Még nem írtam nektek a karácsonyi gyűjtögetésünkről.
Vajon mitől lenne az ember emberebb, mint egy kis jótól ebben zűrös, rohanó világban.
Köszönöm nektek, hogy annyi mindent tudtunk adni ezeknek a meggyötört lelkű kis, és nagy embereknek.
Találkoztam csoda lelkületű segítőkkel, anyákkal, apákkal, menyasszonyokkal, asszonyokkal.. Mindenórás kismama két kis beteg gyereke mellett is tudott még időt szakítani egy óriási adag mézes krémes elkészítésére - melynek receptjét mai napig kincsként őrzöm.
Volt, aki kicsi dobozokba csomagolt lelkesen, rajta hogy hány évesnek szól az ajándék, volt aki hatalmas csomagokkal érkezett, volt nagymama Baján aki csak sütötte a mézest, és sütötte.
Egy kedves hölgy pedig Budapestről minden este óriás szatyrokat cipelt a buszon, mert a cégnél ahol dolgozik lázasan gyűjtögették a ruhákat, játékokat. Megtöltöttek egy hatalmas dobozt szaloncukorral, és a sok szépséges, és divatos ruhát alig győztük elcsomagolni karton dobozokba.
Volt, aki pakolta esőben a teherautót, és volt aki könnyezett, amikor végül megérkeztünk a sok-sok szép dologgal a nevelőotthon kapujához. Erősnek kell lennem - mondogatta Marcsi magában. Nem szabad sírni. Ezek a gyerek már sírtak eleget. Most az öröm ideje van.
Ő volt, aki a családjával minden este süteményeket sütött, díszített 1 hónapon keresztül. Köszönet érte nektek.
Az igazgató urat is megleptük, amikor benézett az autó platójára a megérkezésünk után. Ezt nem tudom elhinni! - szakadt ki belőle.
Mi hittünk benne a kezdetektől.
Csodát találtunk a falak között. Gyönyörű kastély áll Bicskén. Álomszép. Ősfás park. Amikor ott jártunk a kétszárnyú vaskapu szinte sikerfilmszerűen nyílt ki előttünk. A kapu mögött pedig a platánfasor ágaira tekert karácsonyi égősor apró kicsi lámpácskái vezettek bennünket végig.
Amikor megdicsértük a fogadtatást, és a látványt, akkor az igazgató úr csak ennyit mondott: „Hát megtesszük amit tudunk, hogy a kislakók is érezzék, közeledik a karácsony.”
A csoda igazából akkor érintett meg bennünket, amikor kipakolás után az igazgatói irodában összegyűltünk. Mi, a kis magja a csapatnak, és János az intézmény igazgatója beszélgettünk. Nehéz volt néha nem zokogni. Emberi sorsok, emberi történetek, gyerek tragédiák, gyerek könnyek. Volt borzalmas történet, és még borzalmasabb. Hihetetlen hogy mit produkál az élet. A legenyhébbet megosztom veletek.
A gyerekek egy része időnként hazajárogat. Vasárnap este érkezik vissza az intézetbe, és bizony rendszerint kabát nélkül a téli vacogó hidegben. Szinte egy szál szakadt ingben, pólóban, mert az otthon lévők szabályosan leszedik róla, és neki vacogva kell visszamenni az intézetbe. Ez volt a legenyhébb történet. A többi: szívszakadás.
Ezek a kis kezek viszont nyáron levendulát ültetnek, és szednek. Szőlőt préselnek, és bort palackoznak, gyógynövényeket szárítanak, és kis vászonzacskókba porciózzák. Sárgabarack lekvárjuk pedig olyan csoda finom hogy az íze visszarepít a tücsökzenés nyárba, ha téli zimankóban reggel ezt kened a vajas kenyeredre.
Még ajándékot is kaptunk tőlük. Kaptunk finom bort, levendula párnácskát molyok ellen, és finom vörös bort a karácsonyi vacsorához. A legnagyobb ajándék mégis az, hogy éreztük az összetartozást. Tettünk valamit, hogy szebb, és jobb legyen a világ!
Köszönöm nektek, hogy segítettetek szebbé varázsolni az életüket, és a karácsonyt.
Szólj hozzá!
Az esküvőszervező, ha ingyen dolgozik
2010.02.03. 17:05
Hát igen, már megint az ingyenes esküvőszervezés. Mit is adnak ma Magyarországon ingyen? Talán egy-két jó szót, ha jó napunk van. Viszont – tapasztalatból tudom – hogy szinte minden esküvő megszervezésén 6-8-12 hónapon keresztül dolgozunk, tervezünk, szervezkedünk, telefonálgatunk, futkosunk az elhozandókért, futunk a szervezendőkért, keresgélünk az álomtárgyakért. Sok-sok benzinszámla, telefonszámla termelődik ilyenkor, és még nem is számoltuk a ráfordított időt.
Sokszor érzem én is a terhét annak, hogy vajon nem-e lenne könnyebb olyan piacon dolgozni, ahol természetes, hogy fizetnek az emberek a szolgáltatás ellentételezéseként?
Amikor esküvői szolgáltatók panaszkodnak a válság miatt, és hogy kevesebb a megrendelés, vagy kisebb értékben tudják csak eladni a szolgáltatásaikat, akkor csak mosolygok. Vajon miért, és hogy alakulhatott ki ez a téveszme, hogy az esküvőszervezés ingyenes? Egy esküvőszervező is pénzért vásárol a boltban, nem mondják neki, hogy tessék csak hagyni ingyenes…
Tudom én jól a választ. Ez egy marketing politika. Valamit eladni úgy, hogy ingyen van, látszólag kevésbé fáj majd kifizetni a megrendelőnek Viszont a visszaosztott jutalékokból úgyis meg fogják kapni a a díjukat az úgynevezett „esküvőszervezők". Sajnos ez az összeg biztos, hogy nem is elegendő ennyi hónap munkáért, ezért még be is kell csapni kicsit a kedves megrendelőt, és ez már siralmas. Sőt szerintem nem is siralmas, hanem szélhámosság!
Sokszor már-már pironkodom kiejteni a számon, hogy mivel is foglalkozom. Bár imádom, és szeretem ezt a szakmát, de úgy gondolom tenni kellene valamit, hogy méltán lehessünk büszkék a szép szakmánkra!
Bár kevés időm van ezen dolgozni, de valamit ki kellene gondolni ez ügyben. Mivel tudom, hogy sokan olvassátok, szakmabeliek is, ezeket a sorokat. Kérlek benneteket, hogyha Ti is úgy gondoljátok, hogy tarthatatlan ez a helyzet, és szeretnétek Ti is kizárni a soraitokból a kókler szélhámosokat, akkor alakítsunk valamiféle szervezetet. Nem a közismert szövetségről beszélek - mert ilyen már létezik - hanem egyfajta társaságról, ahol a tisztán dolgozókat tudnánk nyilvántartani, és ha nem is tudunk egy-egy munkát már elvállalni, mert nem lehet sokfelé szakadni egy adott hétvégén, akkor legalább tudjunk ajánlani magunk helyett egy tisztességes esküvőszervezőt.
Jelentkezzetek!
Alakítsunk egy klubbot. Tudjunk egymásról. Beszéljünk egymással, osszuk meg a problémáinkat, próbáljunk már egy kicsit felnőtten viselkedni.
Ezt a szakmát úgysem lehet tisztán lekoppintani. Minden esküvőszervező iroda teljesítménye híven tükrözi az ott dolgozók személyiségét, erényeit, és gyengeségeit.
Nekem már viszonylag könnyebb. Sokan ismertek, rám köszöntök, aminek örülök, és szívemből kívánom, hogy maradjon is így, sőt fejlődjön ez a kapcsolat.
Bár sok munkám van, és családom, és házam, és kertem, és állataim….. De felajánlok számotokra egy kis időt az életemből. Üljünk le és beszélgessünk. Hogyan legyen jobb, és szebb a munkánk. Találkozzunk! Igyunk meg egy finom teát, nassoljunk süteményt, és csevegjünk...
Na, szerintetek jó ötlet?