Elnézését kérek mindazoktól, akik rendszeresen járnak vissza ide olvasni a szösszeneteimet, füstölgéseimet, örömeimet, bánataimat.
Elvesztem kicsit. Sok munka volt, most is van, de mivel most kaptam meg a sokadik üzenetet, hogy miért nem írok már valamit, ezért elmondom mi történt velünk az elmúlt hónapokban.
Sok kedves pár járt nálam konzultáción, sok párt segítettem tovább a nehéz perceken.
Igazán felemelő látni, ahogy két szerelmes tervezgeti azt a napot, amire igazán szívből vágynak, és legszívesebben gyorsabban forgatnánk az idő kerekét, hogy minél előbb elérkezzen a várva várt pillanat, az esküvő napja, és legyen már vége az esküvőszervezés ezer kérdéssel, és teendővel járó folyamatának.
Pedig várakozni az esküvőre a legszebb pillanatok egyike. Várakozni valami jóra, valami különlegesre mindig szívmelengető dolog. Csak gondoljunk bele abba, hogy kapni valamit csak úgy, az is jó dolog. De vajon az a dolog, amire akár évekig vágytunk, sóvárogtunk, és megkapjuk, nem okoz-e nagyobb boldogságot?
Dehogynem. Mert az öröm és a boldogság hatja át minden percét.
Amikor esküvőszervezőnek álltam, és otthagytam jól jövedelmező egyéb vállalkozásomat, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy részese szeretnék lenni ennek az örömnek. Része - na, nem olyan fontos, nagy része, de része az egésznek. Hogy lássam az örömöt az arcokon, hogy ott legyek, hogy segítsek, ahol tudok. Remélem, megbocsátja nekem a kedves olvasóm, ha azt mondom, hogy kicsit formáljam a környezetemet, mert a munkánk minősítenek bennünket. Ha mi egy magas színvonalat állítunk kitűzött célként mások elé, mert nekünk ez a fontos, akkor kénytelenek azt megugrani mások is, mert különben nem fog menni a közös munka.
Emlékszem, amikor elkezdtem esküvőszervezőként dolgozni, akkor még a körabroszok térdig értek. Sikeresen annyi fórumon hangoztattam, követőztem, hogy most már teljes biztonsággal bárhol lehet ilyen abroszt kapni.
De nem csak az abrosz fronton látok változást. Látok már a fejekben is. Látok most már olyan esküvői szolgáltatókat, ahol szintén fontos lett a minőség, és ez jó érzéssel tölt el. Itt most nem a gagyi gyárosokról beszélek, mert sajnos azok még mindig vannak, sőt virulnak. Arról beszélek, azokról az esküvői szolgáltatókról, akik a szívüket, lelküket képesek szintén odatenni egy munka mellé. Na, ez kell nekem, és higgyétek el nekem, hogy mindenkinek erre van szüksége, és nem csak a munkában.
Mert a lélek meghal a szeretet- és a figyelemhiányban, lett légyen ez igaz a munka területére is.
Kárpótlásul nézzétek meg az alábbi képeket, melyek az idei Kongresszusi Központban megrendezett esküvő kiállításon készültek.
Legközelebb pedig elmesélem nektek - ha lesz megint egy szusszanásnyi időm a júliusi munka dandárjában -, hogy milyen is volt az első olyan esküvő, ahol a gyakornok kislányok szervezték az esküvőt, valamint kis segítséggel tervezték meg az esküvői dekorációt.
Elárulom nektek hogy gyönyörű lett!
Mindenkit ölelek:
Liza
