- Gábor, te mint fotós, mit tanácsolnál a pároknak, mi alapján válasszanak esküvői fotóst?
- Mindenképpen érdemes több fotós munkáját megnézni, hogy legyen összehasonlítási alap. A különbség igen szembeötlő tud lenni. És ami elsőre tetszik, nem biztos, hogy másodjára, harmadjára is izgalmasnak hat. Talán túlzásnak hangzik, de a legjobb, ha a pár beleszeret valamelyik fotós képeibe. Ez a legjobb mérce.
A fotós honlapja sok mindent elárul, de nem mindent. Hisz az sem elég, ha 2-3 jó képet csinál egy esküvőn, amit a weboldalra feltett, ezért érdemes személyesen is találkozni, s megnézni több munkáját, illetve egy-egy teljes esküvő képeit. A személyes találkozásnak pedig különösen fontos szerepe van, hisz a nagy napon ez az ember lesz majd a látómezőben, s a megjelenése rányomja a bélyegét a hangulatra.
Ne higgyünk el mindent belelkesedett ismerőseinknek, ami nekik tetszik, az nem biztos, hogy másnak is ugyanúgy fog tetszeni.
- Talán nem mindenkinek fontosak annyira a fényképek. Sokan mondják, hogy nem nézegetik vissza az esküvői képeiket, bent van a fiókban...
- Nem kell sötét, életlen, vagy hasonló módon rossz képeknek születniük, hogy így legyen. A közhelyes, sablon képeket elég egyszer megnézni, aztán jobb eltenni. Ennyiben kimerülnek. A jó képeket viszont jó újra és újra elővenni, megnézni. Örök értékük van, szólnak hozzánk, s többet mondanak önmaguknál. Ráadásul mindig valami újat lehet felfedezni bennük. Nem csupán a képek szépsége az, ami miatt újra meg újra előveszik a képeket, hanem mert képes visszaadni azt az érzést, amit akkor átéltek. Intimitást, bensőségességet, félremagyarázhatatlan érzéseket. Ledöbbennél, ha megmondanám, hogy a visszajelzések alapján milyen időközönként veszik elő a képeket a párok, akiknek fotóztam. Még akár évek múlva is. Tudod, ad egyfajta tartást, büszkeséget az embernek, ha valakiről jó képek születnek végre.
- De ugyebár nem mindenkinek van jó fénykép arca. Te, mint divatfotós folyamatosan dolgozol különböző neves divatmagazinoknak a legprofibb, tökéletes külsejű modellekkel. De mi a helyzet az esküvői párokkal? Hogyan lehetséges, hogy a képeiden a menyasszonyok gyönyörűek, ragyognak, boldogok, ártatlanok, természetesek? Mindenkiről lehet jó képeket csinálni, vagy ez már csak a retusálás során lehetséges?
- Ez a "nincs jó fénykép arcom" egy nagy tévhit. Hidd el, a nyers, átdolgozatlan képeknél is gyakori az "Úristen! De gyönyörű! Gábor, ez...ez... ez tényleg én vagyok??!" felkiáltás. Nem célom senkit "kijavítani". Nem mondom, hogy tökéletes lesz a képeimen bárki. De nem is ez számít. Szerintem a legfontosabb a természetesség, életszerűség, s hogy mindenkinek megmutatkozzon a képeken az egyéni stílusa. Egy jó fotósnak kell, hogy szeme legyen hozzá, hogyan lehet az őszinte örömöt megörökíteni, hogy az még szép is legyen. Nem láttam még jó igazolványképet senkiről, és nem is lehet elvárni tőle, hogy az legyen, ebből nem szabad kiindulni. Általában azt hiszik, tökéletesnek kell lenni, hogy valakiről a divatlapokhoz hasonló képek készüljenek, pedig ez nem így van. De persze ezt már csak akkor hiszik el a párok, amikor látják a kész képeiket.
-Mit mondanál, mi az, amiben többet nyújtasz kollégáidnál az esküvők során?
-A visszajelzések alapján a szabadtéri fotózás az, ami igen különleges mind élményben, mind képekben. Sokak vágya teljesül, hogy végre egy profi divatfotós kezébe kerüljenek, és megszűnjön a régóta szajkózott "nekem nincs jó fénykép arcom" mondat. Úgy gondolom, mindenkinek egyszer az életben kellene magáról egy jó fotóssal jó képeket készíttetni. Persze ez nem mindenkinek fér bele a költségvetésbe, pedig sokat hozzátehet az ember önmagáról kialakított véleményéhez. Jó büszkének lenni a magunkról készült képekre, ha azok tényleg jók. És normál esetben ez méregdrága, de egy esküvőnél már nem többletköltség, hisz fotós, sminkes, fodrász, szép ruha, minden adott. Sőt, még egy szívünkhöz igen-igen közel álló párunk is jelen van. De nem csak maguk az elkészült képek azok, amik élményt nyújtanak. Maga a fotózás is egy rejtett világba enged bepillantást. Mindenki megérzi, milyen nehéz is pózolni a kamera előtt, s mennyire kemény munka is a modellkedés, miközben persze óriási élmény is egyben.
De persze az elkapott pillanatoknak sincs párja, hisz ezek a képek képesek egyfajta érzelemátvitelre, megmutatják mit is éltek át az esküvő résztvevői -vagy éppen a kívülállók-, megeleveníti a készülődés izgalmait, anya-lánya különleges viszonyát, vagy éppen a gyermeki bakikat és még megannyi őszinte, valódi pillanatot, amik a feledés örök homályában vesznének el a képek nélkül.
-Nagyon különböző árkategóriák léteznek a piacon. Őszintén! Érdemes a drágábbat választani? Tényleg annyival jobb, vagy csupán itt is a nevet kell megfizetni? Hiszen adott a helyzet, az alanyok, s a digitális korszakban ha egy kép nem sikerülne, kitörli az ember, és csinál helyette másikat. Egyáltalán, mennyi az az "annyi"?
-Ahogy minden más téren, itt sem mindig tükrözi az ár a minőséget, de azért többnyire jó irányadó. Vagyis olcsón jót találni lehetetlen, drágán rosszat már nem az. A drágaság nem garancia, egy elismert név a szakmában annál inkább.
Rengetegen hirdetik magukat esküvői fotósként 30 és 80 ezer forint közötti kategóriában. Ezek többsége normál polgári foglalkozással rendelkezik hétköznap, s csak hétvégén kereset kiegészítésként előveszi a 150 ezer forintos felszerelését, s "lesz ami lesz" alapon nekivág a nagy napnak. Különlegeset ígérnek, de az eredmény sokszor szánalmas. Sokan pedig azzal hirdetik magukat, hogy 1000-nél is több képet adnak át, és aznap este kiírják az egészet DVD-re a párnak.
A másik oldal megkéri az árát munkájának, ez a 200-500 ezer forintos kategória. Itt már meg kell fizetni a megbízhatóságot, a felszerelést, a tudást, az utómunkát stb. Nincsenek tündérmesék, a profi fotóshoz méregdrága felszerelés is tartozik, és saját tudását is mindenki inkább többre becsüli, mintsem kevesebbre. Ehhez jön hozzá, hogy esküvők szempontjából a munkalehetősége véges, hisz egy hónapban többnyire csak 4 szombat van. S az esküvő napja után következik csak a munka nagyobbik része, az utómunka. Ezért mutatkozik tehát a lényeges árkülönbség.
Nagy tévhit ez a "kitörlöm és csinálok másikat" szemlélet is. Hisz hiába csinálok helyette másodikat, harmadikat, ugyanazokkal a beállításokkal ugyanolyan rossz lesz a kép, mint az első. Ha nem tudja az illető, milyen beállításokkal lesz jó az a kép, akkor hiába az egész. Sokan kértek már meg, hogy állítsam be a fényképezőgépüket, hogy jó képeket tudjanak vele készíteni. A baj csak az, hogy azért van annyi állítási lehetőség, mert minden helyzet más és más beállítást kíván. Arról nem is beszélve, hogy egy esküvőnél nincs még egy lehetőség, nem lehet ismételni, a pillanat elillan.
- Jó pár éve csinálod már, a főszezonban minden szombaton esküvő. Őszintén, nem unod még?
- Tudom, hogy sokaknak ez hihetetlen, de nem. Ha csak a megszokottat csinálnám rutinból, akkor biztosan így lenne. De ha valaki a lelkét is beleteszi a fotózásba, ha állandóan meg akar, és meg tud újulni, ha alkotni akar és nem túl lenni csak, akkor nincs ilyen. Minden esküvő, minden pár egy újabb kihívás. Nem lehet lazsálni, nem lehet félvállról venni. Meg kell találni, mi állna jól nekik, mi az ő stílusuk, s megragadni az egyéniségüket, még azt is, amiről még ők sem tudnak. Hiszen ezek a képek értéket képviselnek, és nem fognak a fiókban ragadni.
A további kérdéseket Te magad is felteheted.
Cseh Gábor
www.csehfoto.hu
