Örömmel jelenthetem, hogy most már Saci és Tomi is hivatalosan egy pár.
Hála az égnek, és Saci oly kitartó szuggerálásának, csodálatos szép napfényes napunk volt. Ebből a fent nevezett napfényből, és melegből már kicsit sok is volt, mert árnyékban is több volt mint amit szívesen elvisel az ember lánya. Nagyon aggódtam a virágok miatt, most is több mint 3 500 szál virág várta, hogy színével, és illatával ékesítse és ünnepivé varázsolja ezt szép esküvői napot. Csak az utolsó pillanatban mertük elhelyezni őket a helyükön. Egy kicsit kapkodósra sikerült a napunk, de megérte. Kellően szép pompájukban várták a vendégeket. Sajnos a Tv-s forgatás miatt egy kicsit csúsztunk, de a vendégeket addig is finom bólé és még finomabb harapnivalók szórakoztatták a Waldorf catering jóvoltából.
Megérte várakozni Sacira. Csodaszép volt, ahogyan szépen lassan belibbent az álomszép vízkék ruhájában, hosszú habkönnyű uszályában. Azt hiszem ez volt esküvőszervezőként a legszebb pillanatom. Láttam az arcán, hogy itt az álom, amire eddig várt, vágyakozott. Ott lépkedetett csendesen, mint egy dáma, de mégis szerényen légiesen felemelt fejjel haladt.
Ezek az esküvők legszebb pillanatai. Jó lenne, ha nem repülnének el, és mindig velünk maradnának ezek a percek. Talán ezért olyan fantasztikus egy esküvőszervező munkája.
Szó szerint térdig gázol a szerelemben.
Viszont ezen az esküvőn a bőségben, és a színekben is térdig gázoltunk. Csodálatosan finom ételeket fogyasztottunk, sok finom igazi ízeket kaptunk. Hogy még közelebb kerüljünk a reneszánsz hangulathoz, a Waldorfos kollegák megsütöttek egészben egy malackát, és egy szépen feldíszített fa kocsiról tálalták. Ki- ki olyan részt kapott a séf Úrtól amilyet kívánt. Természetesen gyertyákkal világítottuk meg eme szeletelést. Jó volt nézni, ahogyan az esküvői vendégek felszabadulnak, és a szigorú rend szerinti tányérszerviz után szinte reneszánszos étvággyal vették birtokba a malac alkatrészeit. Várt még bennünket utána álom finom meggyes rétes, és meggypálinka. No, ettől aztán olyan fergeteges hangulat kerekedett, hogy örök életre hálás leszek ennek, bámulatos esküvői vendéghadnak.
Még számomra is tapasztalt esküvőszervező létemre is, lélegzetelállító volt kinézni a lovag terem ablakán amikor pihegve felkapaszkodtam egy kis pihenőre. Az esti szürkületi kékségben ott látszott a város kivilágított panorámája, az összes hídjával, a siető autók fényeivel, a hajók imbolygó fénycsóváival, és a Gellért hegy szobrának sziluettjével, a kertben az esküvőre terített asztalokon már lobogtak a gyertyák, és a virágok érett színei csodás kontrasztot kapott a sötétbarna terítőn. Mosolygós őszibarackok kacsintottak a gyertyák közül felém, kicsit hamiskásan belebújtak a rozskalászok „tollai” közé.
Ilyen csodás emberpárral, és finom ételekkel, és ilyen fantasztikus kollegákkal nem nehéz ilyen emlékezetesen szép esküvőt szervezni.
Köszönöm mindenkinek.
Sacikám! Ugye ilyet álmodtál?