Kedveseim!

 

Újra itt van advent időszaka, készülődünk a karácsonyra. Készítjük a lelkünket a tél legcsodálatosabb ünnepére. Rendezgetjük az otthonunkat, várakozunk, vágyakozunk a meleg családi karácsonyra, ahol újra átölelhetjük azokat, akik fontosak nekünk.

 

Kérlek benneteket, hogy idén is gondoljatok azokra az embertársainkra, akik fáznak és éheznek ebben a percben is. Gondoljunk azokra, akinek nem adatott meg a családi tűzhely melege, azokra a gyerekekre, akiknek a sors nevű kegyetlen hatalom csak rossz, embertelen körülményeket adott. Ezeket a gyerekeket gyűjti össze a bicskei gyermekotthon oltalmazó szárnyai alá. Tavaly karácsonykor már tudtunk segíteni az otthon gyermekein. Idén újra, újult erővel nekifutunk a gyűjtésnek. Tavaly karácsony előtt 2 nappal adtunk át egy teherautónyi adományt, melyet Ti juttatatok el hozzánk.

Nem tudom nektek szavakba önteni, hogy milyen csodálatos dolgot tettetek azzal, hogy kimostátok, kivasaltátok, és szépen dobozokba, zacskókba raktátok a család régi, de még használható holmiijait.

Bizony sírtunk mindannyian azon a didergős decemberi napon. Vásárhelyi János az intézmény igazgatója elmesélte egy-két gyermek történetét. Nagyon nehéz volt nem zokogni. Szerencsére az akkor 14 éves Lilla lányom is velünk volt, aki néma döbbenettel hallgatta János szavait ott, egy barátságos levendula és mézeskalács illatú régi bútorokkal berendezett szobában. Ő, aki eddig mindent megkapott, szeretet, törődést, anyagi dolgokat, láttam a szemén, hogy hamarosan sírni fog. Átöleltem. Akkor értette meg igazán, hogy mi is zajlik a való életben, a mi kis házunk falán túl.

 

Kérlek benneteket, hogy a karácsonyi takarítás közben megtalált kinőtt, de még jó állapotú ruhákat, gyermekjátékokat, cipőket juttassátok el hozzánk, hogy újra a Ti segítségetekkel szebbé varázsolhassuk közösen az Ünnepet.

 

A gyerekek ebben az intézményben kis lakásokban nevelkednek, ahol maguk készítik el gondoskodó nevelőik segítségével az aznapi vacsorát, vagy reggelit. Úgy tudjátok elképzelni, mint egy nagycsaládot. Tanítják őket az életre, a főzésre, a takarításra, ruháik rendben tartására. A nagyok foglalkoznak a kicsikkel. Ott jártunkkor éppen a matekot próbálta egy „nagyfiú” egy 8 éves forma kisfiúnak valahogy érthetőbbé varázsolni. A főzéshez szükségük lenne tartós élelmiszerekre, így ha esetleg ebben tudtok segíteni, azt nagyon megköszönnék.

Tavaly nagyon sok sütemény, szaloncukor is érkezett. Hihetetlen történeteket láttam én is a saját szememmel. Minden órás kismama az utolsó percekben még mézes zserbót sütött ezeknek a gyerekeknek. Számtalan nagymama keze ragadott fakanalat az ország minden pontján, rakta dobozokba és küldte el számunkra az illatozó ajándékokat.

Amikor megérkeztünk ezzel a sok süteménnyel már vártak bennünket a „kiscsaládokból” érkező küldöttek üres tálcákkal, és boldogan pakolták fel a finom ínycsiklandó szerzeményüket, és futottak fel a lépcsőn kettesével szedve a lépcsőfokokat. Ott aztán ki-ki a maga otthonában az utolsó morzsáig eltüntette a finomságokat.

Ha részese szeretnél lenni ezeknek a pillanatoknak Te is, akkor szeretettel várunk Téged is kis csapatunkba. Segítő kezekre idén is szükségünk van.

 

Köszönjük a segítségedet.

 

 

Az adományokat várjuk a lenti címen december 22-ig:

2051 Biatorbágy, Fő u 62

 

Telefonszám: 23-312-560

Mobil: 30-279-31-41

 

Ha úgy érzed hogy tudnál segíteni egész évben ezeknek a kicsiknek, akkor várjuk szeretettel később is adományaidat.

 

Szeretettel:

                                                           Csörnyei Liza, Részeg Marcsi, Pásztor Nelli